nemlesznek többé szuperhiros napjaim. szürke hétköznapok következnek. felkel dolgozik eszik iszik wcre megy alszik. de azért köszi a kommenteket és a biztatást. megprobálok kitartani bármit is hoz elém az élet. akármilyen fos is legyen, akár ha nyakig ér, és akárha lötykölik is.



előkeresek egy idézetet nektek. remélem megtalálom. Aki megmondja honnan van vendégem egy sörre:

"Nem attól fél , hogy én nem tudlak szeretni téged, vagy nekem szeretni kell téged, hanem attól fél az ember, hogy szeressék. A legfélelmetesebb dolog önmagamat átadni, hogy valaki szeressen. Miért ilyen félelmetes ez? Hogyha én szeretlek téged, én akkor fordulok el tőled, amikor akarok, nem kell föladnom semmit, én vagyok,én kontrollálom. De ha te szeretsz engem, én a te tartásodba odaadom magam, hogy te tarts meg és szeress engem, akkor óriási bizalommal fordulok hozzád, és azt reszkírozom, hogy bármelyik pillanatban elejthetsz."