Vörös szemekkel, fáradtan ébredtem ma. Túl jó volt a tegnapi buli… De azért persze a munkába odaérve kellemes meglepetés fogadott:) ma nem volt benn a lengyel srác aki elvileg a „koordinátor” de nem csinál soha semmit. Egy gyufaszálat nem tesz keresztbe egész munkaidő alatt, max labdázik meg ilyesmi… Helyette egy 40es angol hapsit kaptunk mára. No igen. Érdekes módon most az a másik 3ember akik eddig nem dolgoztak, azok is kénytelenek voltak nekifogni, mert mindenkinek leosztotta a dolgát, és persze ő is csinálta, mutatta, segített! Különbség: 9re végeztünk, azaz 3óra alatt csináltuk meg azt amit délig szoktunk. Tehát felére szorítottuk az időt, pedig ma extrázni is kellett mert jönnek délután az igazgatók. Pörgött a munka, közben jóléreztük magunkat, beszélgettünk az angol kollégákkal. Oh igen:D és még egy érdekes dolog. Mikor a lengyel srác van akkor 1 szünetünk van 10kor, amikor elmehetünk reggelizni, azonkívül végig munka van. Ma óránként 10 perc szünetet tartottunk, és 9kor a félórás reggeli szünetet. Nagyon élveztük mindannyian. Az is jólesett hogy nem szólt le ha valaki valamit nem tudott rendesen megcsinálni, hanem inkább segített. Elmagyarázta a technikát, mit hogyan praktikus megfogni hogy könnyebb és gyorsabb legyen. Reggeli után mentünk az irodába a Center Stage alá. (a center stagen dolgozunk) Ottvolt a mi csapatunk, a részlegünk főfejese, Ann aki az ügyeket intézi, és még egy-két menedzser akik ilyen főbb embernek számítanak. Tegnap délután a többiek, akik az accomon dolgoznak, tehát apartmanokat takarítanak fő munkaidőben, elmesélték hogy lecseszték őket hogy csak 2, vagy 2,5 apartmant csinálnak meg egy nap. Ehhez képest a főnök megdicsért minket hogy milyen frankó munkát végeztünk a center stagen, és hogy az accomon is túlteljesítettük egy nap alatt az ott dolgozókat. Ebből leszűrtük hogy valószínüleg elég magas%-ú értékelést kapott a center stage is, és az apartmanjaink is amit takarítottunk. Arra gondoltunk még a többiekkel hogy lehet hogy a is közrejátszott benne hogy egymást segítettük elég erőteljesen az apartmanokkal kapcsolatba, mert a vendégek toporzékoltak az ajtó előtt. Senki nem ment volna oda segíteni hogy hamarabb végezzenek, inkább csinálgatták a sajátjukat amire még volt elég sok idejük… Szóval jó kis csapatba kerültem, 5en vagyunk magyarok, abból 4en ahol tudjuk segítjük egymást, így élvezetesebb és könnyebb is a munka. Szóval jól meglettünk dicsérve, és remélhetőleg ezzel jár is majd a 40Ł jutalom:) Azt is mondta a főnök hogy jövöhéten már kapjuk a beosztottakat akiket nekünk kell majd betanítani hogy hogyan is kell a center staget rendbevágni. Amint ezzel végeztünk, új beosztásokat fogunk kapni. Szóval frankó. Mivel délig tartott a munkaidő, volt még 2 óra belőle, úgyhogy Ann kiosztott nekünk egykét egyéni feladatot. Kiosztott = felírt a lapjára 6 dolgot, és aztmondta hogy válogassunk, beszéljük meg ki kivel akar és mit csinálni:) Aztán szépen elvitte a két fős csapatokat oda, ahol dolgozniuk kell. Mikor hozzánk értünk, utolsó előtti állomás, egyszer csak azt mondta hogy én mégiscsak menjek tovább, és várjam meg a Skylineba a központi kávézó előtt és én kapok egy másik feladatot. Tudni kell hogy ilyenkor a Skylineba kb 1000 ember tartózkodik, a nagyszínpadon gyerekmüsorok és vetélkedők vannak, a trambulinokon ott ugráltatják a gyerekeket, tehát folyik az élet. Aztán mondta Ann hogy annyi lenne a feladatom hogy a színpad előtti kb 60-70 asztalra ügyelek, hogy ne legyen ott szemét, meg ha elmennek a vendégek megigazítom a széket meg ilyesmi. Nahát én neki is álltam felügyelni. Néha székeket rakosgattam, néha letöröltem egykét asztalt, meg kidobtam egykét kávéspoharat a szemétbe. Éppen úgy döntöttem hogy az összes asztalt letörölöm aminél nem ülnek, mer annyira unatkoztam. Közben hallgattam a pasit aki a vetélkedőt tartotta a gyerekeknek:) az volt a verseny lényege hogy kinek az asztala lesz tisztább 5 perc takarítás után:) Gondoltam magamban hogy úgyis az enyém a legtisztább, mer nekem van tisztítószerem is:D Nevettem egy jót hogy a gyerekek vetélkedőként csinálják 5 asztalon azt, amit én nagyban munkaként elvégzek. Tehát jó érzés volt hallani hogy ilyen vetélkedő volt. No aztán jöttek a zsonglőrbohócok:D leadták a zsonglőr műsort, és utána nekiálltak szövegelni. Egyszer csak azt hallom hogy „Look at this cleaning-men overthere! He’s cleaning all the tables!” (nézzétek azt a takarító embert ott! Asztalokat törölget!) hát persze az ott ülő rakat ember figyelme mind rámszegeződött, és nem vettem észre hogy pont ekkor sétál el mögöttem Ann, az egyik főnökünk. Ennyi nem volt elég a bohócfajzatnak, aztmondja: „ He looks like a real superhero in his uniform! Doesn’t he?”  ( szuperhősnek néz ki, nemde?) Én meg persze okosgyerek módjára kitoltam a mellkasom és „befeszítettem” mint egy szuperhős:D nagyot nevettek ők is, meg énis, aztán folytattam volna a munkát, de Ann megböködött és aztmondta „You’re a real showman Alex!” :D szóval az az esemény nagyon jó volt:) még mostis tökre vigyorgok mikor rágondolok:D Szóval marhajó napom volt. A Skylineos takarítgatás után meg mentem besegítettem Gábornak, meg Tominak a munkájukba. Visszamentünk az irodába munkaidő végén, és leültünk még beszélgetni egy kicsit. Nemtudom otthon hogy ez hogy van, de itt hogyha munkaidő végén találkozunk a főnökökkel akkor megköszönik a munkát. A mi részlegünkön kölcsönös tisztelettel bánik mindenki egymással, és mindenki egyenrangú ember. Najo persze sajnos a főnök több pénzt kap:D Az az alapelv hogy mi ugyanúgy része vagyunk az egésznek mint ahogy ők, és úgy együtt nélkülünk nemlehetne az ami. Közöst célért dolgozunk. A másik részlegen meg nemtudom mi lesz… Megpróbáljuk valahogyan lebeszélni őket erről a 12órázásról, és arról is hogy minél többet vegyenek minket kölcsön. Még nemtudjuk hogy hogyan fog menni, de egyikünknek sincs sok kedve ahhoz… De a többieknek tök mindegy igazából mert ők ugyis megkapják a havi 1000Ł jövedelmet, mer ami hiányzik nekik az 1000Ł-ig azt az állam kipótolja. Nekem nem. Úgyhogy én szivok most nagyot mer fiatal vagyok. De nemgond, majd megoldom valahogy, csakcsak sikerül valami jókis megoldást találni, ha meg másnem akkor hazamegyek… Nem szeretnék 72 órát dolgozni egy héten úgy hogy nem is kapok érte rendesen fizetést. Ebből a 72ből ami a saját részlegemen van azt nagyon szívesen ledolgozom. A másikra nem szívesen megyek át, azért is mer pénzbe annyi mint az otthoni munka, meg azért is mert az elveszi a saját részlegemen tölthető időmet. Ezvan. De alapjába véve nagyon jó napom volt, és még mindig él bennem az Skylineos dolog:) Nah egyenlőre ennyit mára, Msnen ugyis megtaláltok ha kell valami! Sziasztok!

 

A magánéleti problémáimról pedig többet nem beszélek. Semmi jó nem származik belőle. Igen frék, a robotnak sem lehetünk őszinték. Lehet hogy Te lehetsz, de én nem lehetek. Tiltja a vallásom vagy nemtudom. Ha őszinte lennék akkor azzal nem magamnak tennék jót, hanem másoknak rosszat. Amit nem szeretnék. Különbözőek vagyunk. Én sokkal jobban szeretnék egy emberrel őszintének lenni mint a laptopommal, vagy az internettel... és kösz a kommentet:)