"Your Journey Begins" Welcome!

Hát nagynehezen akkor a mai nappal (02.03) utjára indítom blogom. Először felvázolom a helyzetet. Ülök egyedül a laptopommal ferihegyen a vároterembe 22:19perckor. Namost ebben semmi furcsa nincs, azon kívül hogy 22:05-kor indult a repülőgépem. Nem, nemkéstem le, a repülőgép késik. Innivalóm egy korty sincs már, mert ami volt azt is elkobozták ugyebár. Két szendvicsem van még amivel ki kell tartanom holnap reggelig míg Mineheadbe nem érek. Szerencsémre találtam a vároteremben 2 wifi pontot is, egy Pannonost és egy T-mobileost. Az otthoniak szépen elbucsuztattak, szeretem őket, a családom az aki visszavár. A mai nap is bebizonyította hogy mennyire szabad megbízni egy 5éves ismerettségbe és egy 4,5 éves kapcsolatba. Egy ember volt akire számitottam hogy még az utolso percben is fel tudom hívni és ő is hívni fog, és bíztatni fog... Hát csalódnom kellett... A helyzet az hogy inkább lelépett a ****os "hapsijával" akire engem lecserélt. Állítólag túl nagy a kötöttség melletem. Hátigen. Ismeritek ezt a helyzetet srácok?... No és most is épp vele van. Valószinűleg többet nevetnek és jobban érzik egymást mint én itt egyedül magam. Nemgond, ez az élet rendje. Ő mást választott, mert úgyérezte nem én vagyok az aki kell, én pedig elmegyek oda ahol a kutya se talál meg. Ettől vagyok szarul. Nem attól hogy dolgoznom kell in the UK. Egyáltalán nem. Nem is attól hogy féltékeny vagyok. Sokkal inkább attól hogy az akire vigyáztam, akit szerettem, most olyan dolgokat csinál ami nem biztos hogy pozitív. Nem az érdekel hogy kivel mikor hol hogy. Hanem hogy miért. Hogy szereti-e vajon az aki. Hát valószinüleg nem. Aki egésznap nem lát ki a fű mögül, és hétvégén 1-2 menetre elmegy vele az valószináleg nem. Na mára ennyit. Ha odaérek valószínűleg elújságolom mi történt az úton, miszépet láttam stb...