Kedves olvasóim!
Nagyon örülök hogy ennyi embert érdekel az hogy mi van velem, vagy az hogy épp mi nincs. Akár baráti akár ellenséges szemmel olvasgat. Bíztatok mindenkit hogy nyugodtan írjon kommenteket, akár egymással is tudtok itt értekezni/vitatkozni. Mert akit érdekel az hogy mi van velem, akkor fordítva is. Fura mondat lett:D Köszönöm a sok köszöntést meg odafigyelést meg minden ilyesmit! Majd egyszer hazamegyek és akkor mindenkivel leiszom a névnapom:) Rossz érzések kerülgetnek. Jobb is hogy ittvagyok jó messze. 1693km-re. Így nem látok és nem hallok. Igyexem dolgozni, pénzt keresni, de igazából még nem látom az értelmét hogy miért is csinálom. Mielőtt elindultam láttam, most valahogy nincs semmi értelme annak hogy minden reggel felkelek, elmegyek dolgozni, eszek, hazajövök, megirom a blogom, és alszom. Próbáltam értelmet, és tartalmat adni a helyzetemnek de nem nagyon jött össze. Sajnos azzal hogy eljöttem otthonról mindent otthagytam hogy alakuljon ahogy Ti alakítjátok, remélem nem változik majd annyi minden mire hazaérek. Bár már most is túl sok minden megváltozott. Mindig felnéztem azokra akik külföldön éltek/élnek, dolgoztak/dolgoznak. Nem értem egyszerűen hogy miért. Semmi bonyolult nincs a dologban. Itt szajkózzák nekem hogy ehhez mekkora bátorság kellet meg hasonlók, de szerintem ha valaki abban a helyzetben hagyja el az országot mint én, akkor messze állnak tőle az ilyen érzelmek mint bátorság, félelem, ismeretlen. Azzal foglalkozik ami volt, amit otthagy. Köszönöm a családomnak a támogatást, nélkülük nem juthattam volna el ide. A másikfajtának meg köszönöm hogy annyira kib*szott velem, és még mindig folytatja hogy szinte szívesen jöttem el. Jó, persze ez azért túlzás. Mert megvan az űr ami hatalmas. De ha ő már nem akarja betölteni, akkor majd betölti a munka, az óceán vagy éppen ami a közelemben van. Még sajnos nincs semmi a közelemben. De igyexem minél hamarabb keresni valamit amibe kapaszkodhatok, ha más nem akkor két hét múlva veszek majd egy pár súlyzót, abba majd kapaszkodok. Valahogy le kell dolgozni azt amit itt felszedtem… Az uszoda kinyitott, kedden megyek is és letesztelem. Lehet holnap is, de nemtudom mennyire lesz kedvem meló után… És persze biztos hogy holnapeste rámír MSN-en, nekem meg nem lesz szívem otthagyni. Se őt, se senkit nincs szívem otthagyni, hisz akikkel napmintnap találkoztam, velük most egyszer-egyszer váltok pár szót MSN-en. Szeretlek Téged, Szeretlek Titeket, Szeretem Győrt, Szeretem M.o.-t. De nekem most itt a helyem, meg kell tapasztalnom milyen is az élet. Legyen akár szar, akár jó, akár otthoni ügy, akár szerelmi ügy, akármi. That’s the way it is…. …. …. …
Jók legyetek, vigyázzatok egymásra. Sziasztok