Jó reggelt! Itt már 13:00 van jelenleg. Otthon meg 14:00. Ha jóltudomJ nah akkor kezdem is meéslni tovább milyen szörnyűségek is történtek velem az utóbbi 24 órában. Először magánélet. Az hogy valaki nem volt józan nem mentség. Sőt. Főleg hogy hívtam hogy menjünk haza. Ő tudta hogy miért megy és hova. Hát akkor megérdemli hogy ez legyen. Majd olvassa a blogom aztán ennyi. Olyan emberrel nem érdemes szóba állnotok aki lépten nyomon átver, és utána még a szemedbe mosolyog és képes aztmondani hogy szeret. Vissza a lényegre, arra ami mindenkit érdekel valószinüleg aki ezt a blogot olvassa. Tegnap este végül kb 1órakor indult el a repülőgép, vagy még később inkább mivel volt már vagy 3 óra mire leszálltunk Bristolba. Mostmár tudom milyen érzés repülni, és hogy miért fapados a fapados. Egy Boeing 727-essel repültem. Nem nagy szám, persze. Annak aki már repült. De gondolom az első mindenkinek furcsaJ Beszállókártya leellenőriz, buszba beszáll, majd a busz elvitt a repülőig. Mind a 20 m-t… Felszállok… kb 4-5 m széles utastér, ahol 6 szék van egymás mellet, középen elválasztva a folyosóval amin valószínüleg egy testesebb ember már nemigazán fér el:D szokásos procedúra… leülünk stb. az még hagyján hogy a lábam nem fért el, de a kézipoggyászomnak sem hagytak helyet, igy bőrönddel a lábam alatt utaztam, hogy mégannyira se férjen el. Nah aztán felszálltunk. Semmi különös, frankó érzés mikor megemelkedik a gép, nyomja fel az adrenalint:) kb mintha vidámparkba lennél. Az ablakból nézegetve Győr fényeit látva integettem még, ki tudja mikor keveredek haza. Győr után úgy döntöttem alszom egyet, hosszú még az éjszaka. Bristol fölé értünk. Gyönyörű, és hatalmas kiterjedésű volt. Mintha egy műholdfelvételt láttam volna Bristol éjszakai fényeiről. A leszállást észre sem lehetett venni. Legalábbis én nem zavartattam magam rajta, de volt aki megnézte mit evett vacsorára:D Aztán útlevél ellenőrzés, persze simán megy minden. Egészen a csomagfelvételig… Sajnos PONT AZ ÉN csomagom budapesten ragadt. Csak tudnám hogy hogyan… Megyek ki, gondolom magamban szólok a Butlinsosoknak hogy elő kell még kerítenem várjanak meg a busszal. (Butlins a cég, akiknek dolgozni fogok) Ottvolt Sanyi, Sanyi aki a névsort ellenőrizte, készségesen segíteni akart, de Angie, egy másik Butlinsos hölgy(Team Acom) segített. Körbe kellet futni az egész repülőteret, elég érdekes volt, mert ugye ha a kiszállásnál kijösz, vissza nem mehetsz. Szóval mindenkit leszólitottunk és csakcsak előkerült a nyomtatvány, és küldik utánam a csomagot ma(kedd) vagy holnap. Megköszöntem Angienek a segítséget és gyorsan siettünk, beültünk a buszba. Na igen… Persze a busznak a másik oldalán kellet felszállni mint én számoltam. Aztán meg jobbkormányos buszon utazni fincsi:D remélem mindenki megtapasztalhatja egyszer életében az angolok közlekedését és mentalitását. Még csak egy napja vagyok itt, de már szimpatikus az ami itt folyik. A buszon Sanyi, aki május óta dolgozik itt felvilágosított minket mindenről ami itt történni fog, avagy történhet. Másfél óra volt az út Bristoltól Mineheadig, az az idő pont elég volt arra hogy megtudjam nem Accomodation és nem is Catering a munkaköröm. Inkább Enviroment-re raktak be:) ezt értsétek úgy hogy felvettek 45 embert, abból 20 acomos, 20 cateres, 3 envires, 1 pizzahutos, 1 burgerkinges. Tehát kivételezett helyzetben vagyok igazából, mert se mosogatnom, se takarítanom nem kell majd, inkább majd a Skyline-ba (központi épület, egy hatalmas sátor kb 12 csúccsal a tetején) figyelek az emberekre és söpröm össze utánuk a játékgépeknél elejtett 1Łosokat:D Sanyival együtt fogunk dolgozni, nagyon örülök neki hogy legalább lesz valaki a közelben aki már csinálja egy ideje ezt a munkát, és egy rossz szava nem volt rá. Az úton végig sövény volt. Nagyon szép hely ahol most vagyok, és amerre eljöttem. Tiszta, nyugodt, emberi környezet. Majd felvillantak Butlins fényei és megérkeztünk. Mielőtt még a főbejáraton behajtottunk volna a busszal ráláttam az óceánra. Pontosabban a Bristoli öbölre, és Cardiff fényeire a túlparton. Ez még reggel 4kor is nagyon tudott tetszeni. Hát aztán megérkeztünk… Angie elkezdte szervezni nekünk gyorsan a szállást. A szokásos szar adminisztrációs dolog volt. Papír munka, ki kivel hova mikor stb… elég szörnyü. Hálisten találtam egy srácot tök véletlenül, Tomit, aki ugynott fog dolgozni mint én, és úgy döntöttünk mi egy lakásba szeretnénk lakni. Hát nagynehezen meg is kaptuk a kulcsunkat, kb utoljára, és kb 6órakor:D Megtaláltuk a lakásunk. Az egyik ablak a Bristoli öbölre néz. Még mindig gyönyörű. Beléptünk, megpillanthattuk a nappalinkat. 2 kanapé, egy asztal, mikró, hűtő, TV, vízforraló kenyérpirító. Ez a látvány fogadott minket, egy közepes szintű rendezettséggel. Nem elit, de nem is egy kollégium. Inkább egy apartman:) Aztán bemegyek a szobámba. Egy üdvözlő cédula és alatta egy hatalmas csomag várt, kellemes meglepetésemre. A Butlinsosoktól kaptunk vajat, kenyeret, tejet, kávét, teát, csokit, mosogatószert, konyharuhát, szivacsot és egyéb apróságokat. Kedves gesztus volt tőlük:) és szinte életmentő jellegű…  VAN SAJÁT SZOBÁM!!!! Egyedül élhetek a 15/b-ben, a nappalit és a fürdőt osztom meg Tomival aki a 15/a-ban lakik:) Tomi egy kicsit idősebb nálam valószínüleg, de teljesen ok az ember. A fűtés működik, melegvíz van, semmi gond nincs. Mármint azon kívül hogy nincs meg a cuccom és így nincs ruhám:) internet közelébe nemtudom még mikor kerülök, de amint sikerül, azonnal felrakom ezt a pár sort a blogomra. Olvassátok csak:) mostpedig mennünk kell mert TD van. (Team Dinner) Kaptunk első napra egy ingyenes kajajegyet:) Ma írjuk alá a pontos szerződést stb. Érdekes dolgok vannak itt, de egyenlőre nagyonnagyon jólérzem magam. Nah remélem ma még tudok írni, rengeteg mesélni valóm van.